KÖSZÖNTŐ

 

„Attól a pillanattól fogva, amikor megszűnsz összhangban lenni másokkal, soha, de soha nem tudod majd, mi a rossz és mi a jó.
Ha jó akarsz lenni, csak úgy megy, hogy egyszersmind meg vagy győződve róla: a világ is jó.
Efféle meggyőződésről viszont a mi esetünkben szó sincs.
Olyan korban élünk, amikor az erkölcs vagy felbomlóban van, vagy görcsösen erőlködik.
És mégis tisztának kell maradnunk egy világ kedvéért, amely még eljöhet.”

(Robert Musil)
 

A nevelés, a jellem formálása kiemelt feladata volt, és kiemelt feladata a jelenben is az egyházi iskoláknak. De nem kívánjuk formálni, alakítani gyerekinket saját kedvünk, kényünk szerint, hanem úgy, ahogy az Isten adta őket. Úgy, hogy minden sajátosságuk, adottságuk érvényre jusson. Mert egyiknek ebből, másiknak abból adatott több. Naponta megélt, szeretetteljes környezetben igyekszünk a teljességre törekedni, hogy minden adottságuk kiteljesedhessék.
Tesszük ezt egy olyan gimnáziumban, ahol valamennyi feltétel adott a test acélosításához, a lélek nemesítéséhez, a szellem csiszolásához.
A többi csak rajtunk múlik.